Job 24

Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem. ^a1Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?! ^b 2

Folytatás; Istennek az istentelenek iránt való elnézése titokszerű

3Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?! 4A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik. ^c 5Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik. 6Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak. ^d 7Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára. 8A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik. 9Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk. 10A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik. 11Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik. ^e 12Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét. ^f 13Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak. 14A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal. 15Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein. 16Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj. ^g 17A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen. ^h 18Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot. 19Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel. 20Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra. ⁱ 21Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. ^j 22Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa, 23A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett. 24De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez. 25Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira. ^k